a patelláris diszlokációk normál gondozása, ha laza fragmentumot nem hoztak létre, a térd rövid ideig történő immobilizálása (hét-10 nap). Ez idő alatt a duzzanat csökken, a diszlokáció akut kellemetlensége csökken. A gyógyulási folyamat a térd és a patellofemoralis ízület lassú mobilizációját igényli, a teljes gyógyulás általában három-hat héten belül várható.

Ez az időtartam jelentősen meghosszabbodik, amikor a patelláris diszlokáció visszatérő, ami gyakran várható olyan helyzetekben, amikor a szalagok hiperlaxitása létezik. Ezeknek a problémáknak a konzervatív kezelése szezonban megfelelő pihenéssel, megfelelő csípő – és combizomerősítéssel, esetleg patelláris támasztó merevítő használata megfelelő.

az alternatív kezelések közé tartoznak a glükózamin, a hialuronsav és a nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (NSAID-ok).

a patelláris diszlokáció egyes esetei, például amikor visszatérő diszlokációk fordulnak elő, műtéti úton kezelhetők és/vagy kezelhetők. Ezekben a helyzetekben, hogy korlátozza az elvesztett időt a versenyben, és csökkenti az esélyét a porc elváltozások a felszín alatti a patella-amelyek gyakran nem javítható-patelláris stabilizációs eljárások megfelelőek. Ezek az eljárások lehetnek lágyrészek vagy csontkezelések, vagy ezek kombinációja.

retrospektív vizsgálatokban megállapították, hogy az első diszlokáció után visszatérő diszlokáció előfordulása akár 40 százalék is lehet. A diszlokációk műtéti kezelése az oldalirányú feszültség csökkentésével és a mediális visszatartás szigorításával 10 százalék alá csökkentheti ezt a kiújulási arányt.

a patella sebészeti beavatkozásait általában járóbeteg-környezetben végzik. A lágyszöveti feszültség megváltoztatására korlátozódó eljárások egy héten belül megkezdik a rehabilitációt, és már hat héten belül visszatérhetnek az aktivitásba. A csontmunkát igénylő eljárások (osteotomiák) relatív immobilizációt igényelnek, 10-12 héttel az atlétikai aktivitáshoz való visszatérés előtt.