gyermekeknél, a lokalizált Ewing-szarkómában szenvedő felnőtteknél sokkal alacsonyabb az 5 éves túlélés aránya, mint a gyermekeknél, a Rochesterben, Minnesotában, a Mayo klinikán kezelt felnőtt betegek retrospektív vizsgálata szerint, 30 év alatt. A tanulmány megállapította, hogy a gyermekek 5 éves túlélési aránya körülbelül 75%, míg a lokalizált betegségben szenvedő felnőttek 5 éves túlélési aránya 54%. A tanulmányt az American Society for Radiation Oncology (ASTRO) 2011-es éves ülésén mutatták be.

” a lokalizált Ewing-szarkómában szenvedő felnőttek helyi kontrollja és túlélési eredményei alacsonyabbak, mint a gyermekek esetében. A helyi ellenőrzés különösen gyenge, ami arra utal, hogy a felnőtteknek agresszívebb helyi terápiára lehet szükségük ” – mondta a tanulmány vezető szerzője, Safia K. Ahmed, MD, a Mayo Klinika orvostanhallgatója. “A metasztatikus betegségben szenvedő felnőttek eredményei szintén alacsonyabbak a gyermekgyógyászati betegeknél, tanulmányunkban 10% – os 5 éves teljes túléléssel, szemben a metasztatikus betegségben szenvedő gyermekgyógyászati betegek körülbelül 25% – ával.”

Ahmed azt mondta, hogy a gyermekeket általában egységesebb módon kezelik, speciális protokollokkal a felnőttekhez képest. “Valójában nincs sok adatunk a felnőttek kezelésére. A felnőttek jobb eredményei hatékonyabb szisztémás terápiát igényelnek, és jobban megértik a molekuláris és biológiai különbségeket a gyermek-és felnőttkori Ewing-szarkóma között ” – mondta.

a vizsgálatban a lokalizált betegségben szenvedő betegek 42% – ánál volt műtét, 22% – uk sugárterápiában, 35% – uk pedig sugárkezelésben és műtétben részesült. Az eseménymentes túlélés (EFS) a lokalizált betegség esetén 38%, metasztatikus betegség esetén 9% volt. A műtéten átesett, lokalizált betegségben szenvedő betegek esetében az 5 éves EFS 48% volt, míg a sugárterápia esetében 24%, a kombinációban pedig 36%. Az 5 éves helyi kudarc és a távoli kudarc aránya 12, illetve 47 százalék volt.

a metasztatikus betegségben szenvedő betegek 12% – ánál volt primer tumor műtét, 56% – ánál sugárterápia, 10% – ánál kombinált modalitás kezelés, a fennmaradó 22% – nál nem volt helyi kezelés. A műtéten átesett metasztatikus betegek ötéves EFS-je 0% volt, szemben a sugárterápiával kezelt betegek 15% – ával, a kombinált modalitás kezelés 0% – ával, a helyi kezelés nélküli betegek 0% – ával. Az 5 éves helyi kudarc és a távoli kudarc aránya 36, illetve 87 százalék volt.

a vizsgálat 163, Ewing-szarkómában szenvedő felnőtt nyilvántartásán alapult; 122 (75%) lokalizált betegségben és 41 (25%) metasztatikus betegségben. Kétharmada férfi volt, a medián életkor a diagnózisnál 28 év volt. Lokalizált betegségben szenvedő betegeknél az elsődleges tumor helye a betegek 46% – ában végtag volt, a medence 19% – ban, az axiális pedig 35% – ban. A mágneses rezonancia képalkotás alkalmazása a diagnózis során a teljes túlélés javulásával járt ezeknél a betegeknél. A metasztatikus betegségben szenvedő betegek túlélésének független prognosztikai tényezői közé tartozott a metasztatikus betegség helye, az elsődleges tumor helye és az 1992 előtti vagy utáni kezelés.