Articles

PMC

a Vita

Bőr ideg sérülése gyakori után boka műtét eredményeként vágás, zúzódás, vagy csapda által okozott varrat lekötésével (Salamon et al., 2001; O ‘ Neill et al., 2007; McMahon et al., 2011; Hughes et al., 2014). Bizonyos esetekben helyi, fájdalmas neuromák alakulhatnak ki (Shim et al., 2014). Ezeknek a szövődményeknek két oka van. Először is, a sebészeti bemetszés magában foglalhatja a bőr idegének eloszlási területét. Redfern et al. (2003) tanult 56 beteg, aki átesett nyitott csökkentése, valamint a belső tartást 64, aki megkapta a konzervatív kezelés gipsz rögzítés a boka ízületi törések. 2 éves nyomon követési időszak alatt az esetek 15% – át a felületes peroneális idegkárosodás tünetei, például a helyi fájdalom befolyásolták. A boka poszterolaterális sebészeti megközelítésének alkalmazása hatékony módszer volt a felületes peroneális ideg védelmére (Redfern et al., 2003). Továbbá anatómiai vizsgálatok igazolták, hogy a felületes peroneális ideg gyakran sérülhet a nyílt redukció és az oldalsó malleolus belső rögzítése során a nyílt redukciós eljárásokban. Például a B típusú felületes peroneális idegek esetében a Blair & Botte osztályozás szerint a hátsó idegág ferdén halad át az oldalsó malleoluson (Halm and Schepers 2012). Ez a felületes peroneális idegkárosodás kockázatát jelenti, amikor oldalsó megközelítést alkalmaz az oldalsó malleolus törés rögzítésére. A boka arthroscopy műtét megközelítésével kapcsolatban az anteromediális megközelítés károsíthatja a felületes peroneális ideget, és károsíthatja a saphena ideg dorsalis pedis ágát (Takao et al., 2001; Ucerler et al., 2007; Hughes et al., 2014). A sural idegkárosodás azonban gyakoribb a zárt perkután Achilles-ín varratműtétben; míg a varratok az ín mindkét oldalán áthaladnak, az öltések vagy a szúrás magában foglalhatja a sural ideget (McMahon et al., 2011). Shim et al. (2014) igazolta, hogy a tünetek konzervatív kezeléssel nem enyhíthetők, és műtéti eltávolításra volt szükség a mediális dorsalis bőr ideg fájdalmas neuromájában szenvedő betegeknél. A jelenlegi vizsgálatban négy betegnél nem tapasztaltunk javulást konzervatív kezelést követően (két esetben szurális idegsérülés, egy esetben felületes peroneális idegkárosodás és egy esetben saphenosus idegkárosodás). A boka körüli bőrideg felszínes, a neuromák viszonylag könnyen kialakulhatnak. Ezek olyan jelentős tünetekhez vezetnek, amelyeket konzervatív terápiával nehéz enyhíteni, ezért sebészeti kezelés ajánlott (2.ábra).

egy külső fájl, amely képet, illusztrációt stb. Az objektum neve NRR-10-99-g006.jpg

egy 46 éves férfi beteg, aki jobb íntörést követően perkután ínvarrási műtéten esett át.

Ez a beteg a műtét után a laterális dorsalis pedis zsibbadását tapasztalta, helyi fájdalommal és kellemetlenséggel a láb alja melletti oldalsó dorsalis pedisnél a műtét után 4 hónappal. A) A láb oldalnézete zsibbadt területet mutat; B) a láb hátsó nézete zsibbadt területet mutat; a nyíl sebészeti heg és neuroma képződést mutat; C) a helyi neuroma ultrahangképe. M, 1+, 1–, 2–: gyanús elváltozások a B-ultrahang során, nincs gyakorlati jelentősége.

a boka Bőrideg-sérülését számos klinikai tanulmányban a láb-és bokaműtét komplikációjaként jelentették. A sérülés utáni neurológiai funkció megfigyeléseit azonban gyakran elhanyagolják az elsődleges probléma klinikai megfigyelései (például törés vagy deformitás korrekció) mellett. A perifériás idegsérülések kezelésére vonatkozó korábbi vizsgálatok általában a motoros idegsérülés utáni funkció helyreállítására és helyreállítására összpontosítottak, míg a bőr idegi sérüléseinek természetes előzményeit és megfigyelési nyomon követését gyakran elhanyagolják. Előző nyomon követése megfigyelések cutan ideg sérülése a boka szereplő megfigyelések a donor-site sérülések után sural ideg oltása. A donor helyén fellépő rendellenes érzés a transzplantáció után 3 hónappal eltűnt, a dorsalis pedis közepén és a boka elülső oldalán (Buntic et al., 2002). Gideroglu et al. (2005) 1 éves nyomon követési megfigyelést végzett az érzékelés helyreállításáról a saphena idegfedél műtét után, és arra a következtetésre jutott, hogy bár az érzés minden betegnél helyreállt, csak három esetben tért vissza a nem sérült oldalra (3/14). Ez arra utal, hogy nem csak a boka bőrideg-sérülésének helyreállítási ideje hosszú, hanem az érzés hiánya is fennállhat. A jelenlegi vizsgálatban minden csoportban a betegek legalább 6 hétig rendellenes érzést tapasztaltak a bőr ideg innervációs régiójában, majd hyperpathia jelent meg az érzékszervi funkció helyreállítása során. A saphena nervus hyperpathia időtartama rövid volt (legfeljebb 1 hónap), de a suralis ideg viszonylag hosszú volt (legalább 2 hónap). 3 hónap elteltével az érzékelési rendellenességeket fokozatosan enyhítették, egyes esetekben normalizálódtak. A három idegsérülési csoport közül a sural ideggyógyulás a leglassabb volt, fájdalmas neuromák jelenlétével a beidegzési zónában. Azonban a fenti bőrideg-sérülés régió érzékelése fokozatosan normalizálódott a műtét után 6 hónaptól 1 évig. Ez különbözik a teljes idegi transzekciós sérülést vagy a bőr idegének átültetésre történő betakarítását követő helyzettől, mivel a sérülést csak túlzott tapadás vagy zúzódás okozhatja, ami bizonyos esetekben teljes gyógyulást tesz lehetővé. Motoros idegsérülés esetén a felépülés szorosan összefügg az idegsérülés és a célszerv (domináns izom) közötti távolsággal. Az axonális regeneráció alapján az érzékszervi idegek várhatóan követik a megfelelő regenerációs törvényt. A klinikai nyomonkövetési megfigyelések azonban megerősítették, hogy a boka bőrideg-sérülése utáni helyreállítás általában 4-6 héten kezdődik, a teljes gyógyulás általában 6 hónapot vagy hosszabb időt igényel.

a Kaplan-Meier görbék szerint a bőr idegsérülése után a teljes gyógyulás általában 6-9 hónapig tartott. A felületes peroneális, surális és saphenosus idegek összehasonlítása azt sugallta, hogy a felszíni peroneális idegben a gyógyulás a leggyorsabb, valószínűleg a ramus communicans és az idegeloszlás régiójának elősegítő hatása miatt. Anatómiai vizsgálatok szerint a szurális ideg és a felületes peroneális ideg rami kommunikánsai a dorsalis pedis és a metapedes anterolaterális részében (Nagabhooshana et al., 2009). Drizenko et al. (2004) kimutatta, hogy a rami communicantes 58% – a körülbelül 4-5 cm-re található az oldalsó malleolustól 55 esetben. Néhány közelmúltbeli anatómiai tanulmány kimutatta, hogy a felületes peroneális idegnek gyakran van egy mély ága, amely szerepet játszhat a lábérzet helyreállításában (Tzika et al., 2012). Mindazonáltal a rami communicantes a bőr idegének különböző törzsei között is létezik, ami különböző klinikai megjelenéseket eredményez a boka bőr idegi sérülése után.

Ez a tanulmány két fő korlátozással rendelkezik. Először is, nem kapcsoltuk össze a boka bőrsérülését a boka funkcionális értékelésével, elsősorban a betegek eredeti betegségeinek és sérüléseinek, valamint a sebészeti kezeléseknek a különbségei miatt. Másodszor, fájdalmas neuromákban szenvedő betegeknél a műtéti eltávolítást az eredeti műtét után 1 évvel végezték el, további nyomon követési megfigyelésekre volt szükség a neurológiai funkció helyreállításának felméréséhez a műtét után.