nad+ először 1906 — ban azonosították Sir Arthur Hardent és William John Young-ot, amikor a kettő célja az erjedés jobb megértése volt-amelyben az élesztő metabolizálja a cukrot, és alkoholt és CO2-t hoz létre. Közel 20 évbe telt, mire több nad + elismerést kapott, amikor Harden megosztotta az 1929-es kémiai Nobel-díjat Hans von Euler-Chelpinnel a fermentációval kapcsolatos munkájukért. Az Euler-Chelpin megállapította, hogy a NAD+ szerkezete két nukleotidból áll, a nukleinsavak építőkövei, amelyek a DNS-t alkotják. Az a megállapítás, hogy a fermentáció, az anyagcsere folyamata, a NAD+ – ra támaszkodott, előrevetítette azt, amit most tudunk a NAD+ – ról, amely kritikus szerepet játszik az emberi anyagcsere folyamatokban.

Euler-Chelpin az 1930-as Nobel-díjas beszédében a NAD+ – ot cozymase-nek nevezte, amit egykor vitalitásának tulajdonított. “Ennek az anyagnak a tisztításával és meghatározásával kapcsolatos annyi munkánk oka, hogy a cozymase az egyik legelterjedtebb és biológiailag legfontosabb aktivátor a növény-és állatvilágban” – mondta.”

Otto Heinrich Warburg-ismert “a Warburg hatás” – tolta a tudomány előre az 1930-as években, a kutatás tovább magyarázza NAD+ szerepet játszik a metabolikus reakciók. 1931-ben Conrad A. Elvehjem és C. K. Koehn vegyészek megállapították, hogy a nikotinsav, amely a NAD+ előfutára, a pellagra enyhítő tényezője. Az Egyesült Államok közegészségügyi szolgálatának orvosa, Joseph Goldberger korábban megállapította, hogy a halálos betegség valami hiányzik az étrendből, amelyet ezután PPF-nek nevezett a “pellagra preventive factor” – nak.”Goldberger a végső felfedezés előtt halt meg, hogy nikotinsav volt, de hozzájárulásai a felfedezéshez vezettek, amely a liszt és a rizs nemzetközi szintű erődítményére vonatkozó esetleges jogszabályokat is tájékoztatta.

a következő évtizedben Arthur Kornberg, aki később Nobel-díjat kapott a DNS és RNS képződésének bemutatásáért, felfedezte a NAD szintetázt, a NAD+enzimet. Ez a kutatás a NAD + építőelemeinek megértésének kezdetét jelentette. 1958-ban Jack Preiss és Philip Handler tudósok meghatározták a ma ismert Preiss-Handler utat. Az út megmutatja, hogy a nikotinsav-a B3-vitamin ugyanolyan formája, amely segített a pellagra gyógyításában-nad+lesz. Ez segített a tudósoknak megérteni a NAD+ szerepét az étrendben. Handler később elnyerte a Nemzeti Tudományos érmet Ronald Reagan elnöktől, aki megemlítette Handler “kiemelkedő hozzájárulását az orvosbiológiai kutatáshoz…az amerikai tudomány állapotának előmozdítása.”

míg a tudósok most felismerték a NAD + fontosságát, még nem fedezték fel bonyolult hatását celluláris szinten. A tudományos kutatás közelgő technológiái a koenzim fontosságának átfogó felismerésével együtt végül arra ösztönözték a tudósokat, hogy folytassák a molekula tanulmányozását.