Kell vércsoport rendszer, az emberi vér osztályozása a KEL gén által kódolt különböző antigének vörösvérsejtjeinek felületén való jelenlét alapján. Az 1946-ban felfedezett rendszert nagyfokú polimorfizmus (genetikai variáció) jellemzi, így a Kell antigének vizsgálata betekintést nyújtott a polimorf tulajdonságok fejlődésébe az emberi evolúció összefüggésében. A Kell-rendszerben antigének ellen termelt antitestek transzfúziós reakciókat és erythroblastosis fetalis-t okozhatnak; az Rh és ABO rendszerek után a Kell rendszer a harmadik leggyakoribb vércsoport, amely ezeket a reakciókat okozza.

összesen 25 Kell antigén van, amelyek mindegyikét a KEL gén kódolja. A KEL gén két elsődleges, kodomináns allélja a K és k, amelyek a K (Kell) és a K (Cellano) antigéneket kódolják. A k antigén gyakori, a feketék és fehérek több mint 90 százalékában fordul elő. A KEL gén polimorfizmusai különböző antigéneket eredményeznek, köztük a Jsa és a Jsb antigéneket. A JSB antigén a fehérek 100% – ában, a feketék 80% – ában található meg. Más Kell antigénekre példa a kPa (Penney) és a Kpb (Rautenberg).

A Kell antigének általában egy Kx nevű fehérjével társulnak a vörösvértestek felületén. Néhány embernél a KX fehérje hiányzik, ami McLeod szindrómát eredményez. Ennek a szindrómának a jellemzői közé tartozik az akantocitózis (vörösvérsejtekre vonatkozó tüskés vetületek) és a csökkent Kell antigén expresszió. Ezek a rendellenességek gyakran vezet hibák izom-és idegfunkció, hogy nyilvánvaló, mint a rendezetlen mozgás, pszichológiai zavar, és a reflexek elvesztése.