Egy gyakori kérdés a diákok a Kínai vagy a Japán, hogy “mi a különbség a között, Kínai, Japán?”

Ez a kérdés, ha valaki megkérdezi, akinek nem volt szerencséje a két nyelv egyikének megtanulására, abból az egyszerű felismerésből származik, hogy mindkét nyelv Kínai karaktereket használ: 汉字 (“Hanzi”, kínai nyelven) vagy 漢字 (“kanji”, japánul).

bár ez a kérdés meglehetősen korlátozott feltevésen alapul, van azonban egy szál a két nyelv között, amely elválaszthatatlanul összekapcsolja őket.

Mindazonáltal, mint két meglehetősen különböző nyelv, helyénvaló lenne a kérdést így átfogalmazni: “mi a közös a kínai és a japán nyelvben?”

főbb hasonlóságok a kínai és a Japán között

véleményem szerint ezek a fő hasonlóságok a két nyelv között:

főnevek

a két nyelv első közös aspektusa a főnevek. A főnév, amint azt már tudod, olyan szó, amely valamit jelöl, és “névnek”is nevezhető. Főnevek-kínaiul, mint japánul – nincs neme (nőies vagy férfias) vagy száma (egyes szám vagy többes szám).

például az olasz “gatto”, “gatta”, “gatte” és “Gatti” (cat/s) szavak mindegyike megfelel a kínai 猫 (mao) és a japán 猫 (neko) szónak.

Ez a közös szempont a kínai és a japán teszi a főnevek ezeken a nyelveken könnyen használható (mert nem változik), de bonyolult értelmezni (mert egyáltalán nem tudja a nem vagy szám – akkor meg kell nézni a kifejezés kontextusában).

A karakterek (hanzi és kanji)

az eljárás szakaszban leírtak szerint mindkét nyelv ugyanazt a karaktert használja a “macska” fogalmának azonosítására, még akkor is, ha a kiejtés más.

A Krisztus utáni IV. századig a japánoknak nem volt saját írásformájuk. Ez volt ebben az időszakban, a Koreai-félszigeten keresztül (egy kis kíváncsiság, hogy nem fogok lakni ebben a cikkben: a koreai lexikon mintegy 60% – a A kínai nyelvből származik), hogy a kínai írás a buddhizmusról és a filozófiáról szóló traktusok formájában tört be Japánba (még akkor is, ha jobb lenne azt mondani, hogy “kínai gondolat”).

kezdetben csak kevés Képzett Japán tudott kínaiul olvasni, de egy kis idő után kínai karaktereket kezdtek használni a japán íráshoz is.

természetesen meglehetősen nagy probléma merült fel: a Japán nyelv már létezett (még írásforma nélkül is), és kínai karakterek importálásával importálták a kínai kiejtést is.

emiatt manapság ugyanaz a karakter különböző módon olvasható. Japánul a kínai nyelvből származó olvasást yomi-nak hívják, míg az eredeti japán kiejtést kun yomi-nak hívják.

például, a kínai karakter 山 (ami a kínai ejtik “shan”, ami azt jelenti, “hegy”), is megtalálható a japán két módon azt mondják: a yomi (származó kínai) azt mondod, “san”; kun yomi (az eredeti japán kiejtés) azt mondaná, hogy “yama”.

Honnan tudja, mikor kell használni a yomi vagy kun yomi?

Általánosságban elmondható, hogy ha egy karakter egyedül van egy kifejezésben, akkor általában kun yomi-val olvassák; ha más karakterekkel együtt összetett szót alkotnak, akkor a yomi-n olvasnák.

például, a karakter, a “hegy” foglalt név, Fuji, akkor is kell használni a yomi (származó Kínai) lehet olvasni, mint a “Fuji-San”, mivel ez a név alakult a három karakter 富士山,

A Japán valamint Kínai ezért használja ugyanazt a Kínai karakterek, csak az, hogy a Japán rendszer, más a kiejtés.

továbbá, míg Kínában kizárólag kínai karaktereket használnak, japánul két helyesírást is használnak: hiragana (ひらがな) és katakana (カタカナ).

a karakterek megtanulásához a kínaiak a pinyin nevű fonetikus átírási rendszert használják, míg a japánok furigana-t vagy kis hiragana karaktereket használnak a szóban forgó karakter fölé, hogy jelezzék a kiejtést.

számok

mindkét nyelv numerikus rendszere ugyanúgy működik, és a számok ábrázolására használt karakterek azonosak, annak ellenére, hogy fonetikai különbségek vannak:

Classifiers

Another common aspect between the two languages is the use of classifiers. Ha numerikus vagy mennyiségi kifejezéseket, például “két könyvet”, “három notebookot”, “öt tollat” akarunk meghatározni, akkor azt a számot kell használni, amelyet egy olyan karakter követ, amelyet hagyományosan osztályozónak neveznek.

vannak tíz osztályozók, amelyek a főnév alapján változnak, amelyeket nyilvánvalóan osztályozniuk kell. Például, ha azt akarjuk mondani, hogy “három könyv”, akkor meg kell adnia a számot, amelyet egy speciális osztályozó követ az átlapolható objektumokhoz.

mindenekelőtt azt kell mondani, hogy ugyanaz a karakter nem mindig osztályozza az azonos típusú tárgyakat, állatokat vagy embereket. Például a kínai 匹 karakter “pi” – ként olvasható, a lovak osztályozójaként használják, míg japánul “ippiki” vagy “hiki” (a kiejtés a jelen lévő számtól függ), és kis állatok, például macskák osztályozására használják.

a második különbség – amely véleményem szerint felfedőbb – az osztályozók használatának szabálya, amely mindkét nyelven eltérő.

használati szabály kínai nyelven:

szám + osztályozó + főnév.

Íme egy példa: 一 一 (yi zhi mao), ami azt jelenti, “egy macska”.

használati szabály japánul:

főnév + részecske が (ga) + szám + osztályozó.

íme egy példa: 猫が一一 (neko ga ippiki), ami azt is jelenti, hogy “egy macska”.

az egyszerű kérdés

a kínaiaknak és a japánoknak különböző módjai vannak a kérdések megfogalmazására. A leggyakoribb (talán a leggyakrabban használt) egy “részecske” beillesztése egy igenlő kifejezés végén.

kínaiul, egy igenlő mondat végén beszúrja a karaktert.; japánul ehelyett a particle (ka) részecskét helyezné be.

Kínai:

(ni shi zhongguo ren), ami azt jelenti: “Ön Kínai”
“

Japán:

igenlő :本日本人人 (kimi wa Nihon Jin desu), ami azt jelenti: “japán vagy”
kihallgató :本 日本人人 (kimi wa Nihon Jin desu ka), ami azt jelenti: “japán vagy?”

nevek és címek

kínai és japán nyelven a vezetéknév A keresztnév előtt áll. A kínai neveket általában 2 vagy legfeljebb 3 karakter alkotja; a japánok ehelyett akár 4 karakterig is eljuthatnak (valójában ez egy általános gyakorlat).

mindkét nyelven a címeknek és a szakmáknak a vezetéknevet kell követniük. Kínaiul van 王先生生 (Wang xiansheng), ami azt jelenti, hogy “Mister Wang”; japánul van 小先 小 小 (Kobayashi sensei), ami azt jelenti, hogy “Kobayashi professzor”. Érdemes megjegyezni, hogy a szó más kiejtéssel rendelkezik, más jelentése is van!

A fő különbség a kínai és a japán

alább megtalálja, mi véleményem szerint a legnyilvánvalóbb különbség a nyelvek (és mi a különbség!):

Kifejezésstruktúra

az első különbség a kifejezések szerkezetében van. Míg a kínai egy SVO nyelv (tárgy – ige – objektum), a japán egy SOV nyelv (tárgy – objektum – ige).

sok tudós egyetért abban, hogy a modern Japán nyelv közelebb áll a klasszikus kínai nyelvhez, mint a modern kínai. Valójában nem nehéz megtalálni a SOV struktúrát a klasszikus kínai nyelvben.

a modern kínai nyelvben azonban van egy olyan konstrukció, amely előre látja az objektum helyzetét arra a pontra, hogy a kifejezést SOV-ra változtassa. A konstitúciókról beszélek a (ba) használatával.

Grammar

míg a kínaiaknak “könnyű” és csökkentett nyelvtana van (az angolhoz vagy olaszhoz képest), a japánoknak “nehéz” és meglehetősen nagy nyelvtana van.

a kínai igékben és melléknevekben nem egyeznek, japánul igen. A nyelvtani hasonlóság az, hogy mindkét nyelvnek “téma-Megjegyzés” szerkezete van.

Szeretnék azonban egy pontot tenni: számomra az egyik nyelv Nem nehezebb, mint a többi. Vannak olyan nyelvek, amelyek távolabb vannak az anyanyelvünktől, ezért nehezebb őket megtanulni.

Mindazonáltal szeretném megosztani John Pasden benyomását: szerinte, ha összehasonlítjuk a két nyelvet, az elején nehezebb megtanulni a japán nyelvtant, mint a kínaiakat; míg nehezebb elsajátítani a kínai kiejtést, mint a japán. Hosszú távon a nehézség általában “flip flop”.

kiejtés

a nyelvek közötti óriási különbség a kínai hangok jelenléte és hiánya japánul. Ez nem csak egy különbség, hogy ugrik ki a szemed (vagy fül), de ez is valami, ami a tanulás, mastering kínai kiejtés nehezebb!

Gyakran Ismételt Kérdések

következtetés

amint észrevetted, néhány hasonlóság mellett a kínai és a japán két nyelv, amelyek önmagukban állnak! Remélem, legközelebb megkérdezik: “Mi a különbség a kínai és a Japán között?”, tudni fogod, hogyan kell ügyesen reagálni, hagyva azt, aki széles szemmel kérdez téged!

bezárom egy bátorítással, hogy tanulmányozzam ezt a két csodálatos nyelvet:

menj érte!

kínaiul azt mondják 加油! (jia te !)
japánul say! (ganbatte!)