utazzunk vissza 1603-Ba: I. Jakab király, aki Skóciát uralta, felment Anglia trónjára. Amit talált, az az új királyra gyanakvó ország volt.

“külföldinek tekintették” – mondja Gordon Campbell, az angliai Leicesteri Egyetem történésze. “Súlyos skót akcentussal beszélt, és az egyik dolog, amire szüksége volt ahhoz, hogy legitimálja magát az anglikán egyház vezetőjeként, egy neki szentelt Biblia volt.”

abban az időben Anglia két angol fordítás közötti bibliai háborúban volt. A püspökök Bibliáját az egyházakban olvasták: nehézkes volt, inelegáns. A genfi Biblia A puritánok és az emberek választása volt: merészebb, könnyebben hozzáférhető volt.

“a probléma a Genfi Bibliával az volt, hogy marginális jegyzetek voltak” – mondja David Lyle Jeffrey, a Baylor Egyetem bibliai értelmezésének történésze. “A royalisták, különösen I. Jakab király szempontjából ezek a marginális megjegyzések gyakran nem tartották tiszteletben a királyok isteni jogának eszméjét.”

azok a feljegyzések, amelyeket a királyoknak zsarnokoknak neveztek, megkérdőjelezték a királyi hatalmat,és Jakab király azt akarta, hogy elmenjenek. Ezért egy gondolatot kelt: összehozza a püspököket és A puritánokat, látszólag, hogy dolgozzák ki az egyházi liturgiával kapcsolatos nézeteltéréseiket. Valódi célja az volt, hogy új Bibliát javasoljon nekik. Tervei azután váltak valóra, hogy visszautasította a puritánok minden követelését, hogy egyszerűsítsék a liturgiát, és végül új fordítást javasoltak. Ezzel Jakab megbízta az új Bibliát a lázító feljegyzések nélkül. Negyvenhét tudós és teológus dolgozott hét éven át a bibliai vonalon.

“azt hiszem, ez a Bibliafordítás legszigorúbb folyamata, amely valaha is volt” – mondja Campbell, a Biblia szerzője: a King James 1611-2011-es verziójának története.

ami meglepi Jeffrey-t, hogy egy ilyen szépséget egy bizottság állíthat elő. “A költészet minősége rendkívül magas” – mondja. “Emlékezetes. Gyönyörű. A karban pedig egyértelműen Isten hangja.”

fontolja meg az Ézsaiás 40-et, mondja.

Comfort ye, comfort ye my people, saith your God.

beszéljetek kényelmesen Jeruzsálemhez, és kiáltsátok néki, hogy az ő hadviselése megvalósult, hogy az ő gonoszsága megkegyelmezett; mert az Úr kezéből kétszer annyit kapott minden bűnéért.

annak hangja, aki a pusztában sír, készítse el az Úr útját, egyenesen a sivatagban készítsen autópályát Istenünk számára.

“látod, ez nem utcai diskurzus” – mondja Jeffrey nevetve. “Nem beszélünk így egymással, ugye?”

ma újabb, köznyelvi fordítások tolta a King James félre. Főleg afroamerikai, Mormon és néhány protestáns templomban használják. De a tragédia vagy zűrzavar vagy változás pillanataiban a vezetők gyakran a Jakab királyhoz fordultak.

1995-ben Bill Clinton elnök példabeszédeket idézett az Oklahoma City-i robbantás után: “tanítsuk meg gyermekeinket, hogy a kényelem Istene is az igazság Istene. Azok, akik a saját házukkal bajlódnak, öröklik a szél.”

és amikor a Rev. Martin Luther King Jr. álmodott, csak a King James lenne elegendő. Az emlékezetből idézve megfogalmazása nem pontos, de a költészet és a szenvedély egyenesen a prófétától származik: “Van egy álmom, hogy egy nap minden völgy felmagasztaltatik, minden hegy és hegy alacsony lesz, a durva helyek simák lesznek, és a görbe helyek egyenesek lesznek, és az Úr dicsősége kinyilatkoztatik, és minden test együtt látja azt.”

A Jakab király a költészet, amely inspirálta Handel Messiását, de a szavak a modern zenészeket is elbűvölték. A Byrds énekelte Prédikátor viszont viszont viszont: hirdetve, hogy van “ideje, hogy megszületik, az idő, hogy meghal, az idő, hogy a növény, az idő, hogy arat, az idő, hogy megöli, az idő, hogy meggyógyítsa.”

Simon és Garfunkel visszhangozták az evangéliumokat, amikor énekeltek, mint egy híd a zavaros vizeken, le fogok fektetni.

és amikor Kansas hangot adott egzisztenciális szorongásának — mi csak por vagyunk a szélben -, a Zsoltárok inspirálták.

és gondolj a nagy irodalomra: még a világi regény is beépül Jakab király prózájába és költészetébe. “Csak gondolj a címekre” – mondja Campbell. F. Scott Fitzgerald: a paradicsomnak ez az oldala, a gyönyörűek és a Kárhozottak. John Steinbeck: Édentől keletre, a harag szőlője. William Faulkner: Menj Le Mózes, Absolon Absolon. “Rengeteg van belőlük” – mondja. “A modern regény textúrájába temetve, amely világi forma, a vallási utalások szintje, amely tükrözi azt a kultúrát, amelyből ezek a regények megjelennek.”

A Jakab király bele van szőve az életünkbe. Századi templomokban és családi áhítatokban olvasták, ma nyelvének több száz mindennapi mondata van. Figyeld meg: “hogyan buktak el a hatalmasok” (Sámuel 1:19), és “változtathat-e egy leopárd a helyén?”(Jeremiás 13:23) és “az írás a falon van” (Dániel 5: 5/6), valamint “a vakok vezetik a vakokat” (Máté 15:14).

“ezek a kifejezések az angol nyelv általános használatának részévé váltak” – mondja Jeffrey. “Nem ismerjük fel őket többé talán bibliai, kivéve, ha van egy nagyon jó memória a nyelv a KJV.”

Campbell hozzáteszi, hogy ez a Biblia alapvető az angol nyelvű világban. “Azt hiszem, a társadalom textúrájában van, nem pedig annak felszínén. De ha visszaköveted, kik vagyunk, hogyan beszélünk, hogyan gondolkodunk, ezek közül sok a King James Bibliából származik.”

ő és mások azt mondják, hogy új fordítások jönnek-mennek, mivel nyelvünk minden generációval megváltozik. De amíg megértjük a Jakab király Bibliát, ezt a négy évszázados könyvet Isten szavának fogjuk tekinteni — és az ember legmagasabb költészetének.