A kék világ Intézet több nagy tengeri gerinces kutatását végzi. Fő kutatásunk a palackorrú delfinek tengerparti közösségeiről szól a régióban. Egyéb, a projekt tevékenységek is összpontosítani más a cetfélék fajok, beleértve a Fin bálna, Cuvier van csőrös bálna, Risso dolphin, csíkos delfin, valamint a közös delfin, valamint a Mediterrán barátfóka. A horvát Természettudományi Múzeummal együttműködve kutatásokat végzünk cápák, óriás ördögsugarak és tengeri teknősök után. Minden tengeri emlős-cetfélék, Pinnipeds, Sirenians, a tengeri vidra (Enhydra lutris) és jegesmedve (Ursus maritimus) – úgy tekintik, hogy különböző időpontokban fejlődtek ki a szárazföldi életmód őseitől. Bár a cetfélék jobban hasonlítanak a halakra, mint legközelebbi élő rokonaik, a víziló (Hippopotamus amphibius), anatómiájuk, élettanuk és embriológiájuk minden bizonnyal emlős. Mint minden igazi emlős, a cetfélék is fiatalnak szülnek, a nőstények pedig emlőmirigyekkel rendelkeznek. Az Odontoceti alrend tagjaként a delfineknek fogaik vannak, míg a bálnáknak bálnás lemezeik vannak. A Delphinidae a cetfélék legnagyobb és legváltozatosabb családja, köztük a gyilkos bálna (Orcinus orca). Jelenleg a cetfélék három alrendje létezik: az Archaeocetes-ma már teljesen kihalt, az Odontocetes-a fogazott bálnák és a Mysticetes-a bálnák. Általában úgy gondolják, hogy mind az Odontocetes, mind a Mysticetes közös őse van az Archaeocetes között. Az új genetikai és morfológiai elemzések feltárják a korábban elkülönültnek tekintett fajok és az általánosan társuló Fajok közötti különbségeket. Hasonlóképpen, a genetikai kutatások során új fajok számos közelmúltbeli felfedezése azt jelzi, hogy az élő cetfélék száma jelentősen meghaladja a jelenleg elismert mintegy 80-at. Az olyan tényezők, mint a vokalizáció egyéni variabilitása, a táplálkozási preferenciák és viselkedés, a szín, a csontváz jellemzői, az izolált alpopulációk jelenléte és a fajok közötti termékenység mind növelik ezt a bizonytalanságot.