az opioidok káros hatásai

gyakori mellékhatások

az Opioidhasználat rövid és hosszú távon egyaránt magas, többszörös mellékhatásokkal jár. Az egyesített RR becsült 1.55 (95% CI: 1.41–1.70) bármely mellékhatás, valamint fejezetének 4.05 (95% CI: 3.06–5.38) a lemorzsolódás nemkívánatos események miatt. A mellékhatások minden dózistartományban előfordulnak, bár a napi opioidhasználat (az intermittáló alkalmazáshoz képest), a magasabb dózisok, a hosszú távú terápia, a polypharmacy és a csökkent vese-vagy májfunkció gyakorisága növekszik. Káros hatások gyakran idézett okok miatt megszűnő kezelés a klinikai vizsgálatokban; 33% – ánál lépett ki a nyílt tárgyalás során titrálás vagy a fenntartó fázisban pedig 60% – kal visszavonta, egy másik tárgyalás, mert a mellékhatások (1. Táblázat 2. Táblázat & 3.Táblázat). A betegek 80% – ánál fordul elő legalább egy mellékhatás, a leggyakoribb a gastrointestinalis és CNS mellékhatások. A vizsgálatok során a betegek nagy hányada szájszárazságot (42%), székrekedést (20-41%), izzadást (34%), súlygyarapodást (29%), aluszékonyságot (14-29%), alvási problémákat (25%), memóriahiányt (24%), étvágytalanságot (23%), hányingert (17-33%), koncentrációs hiányt (19%), fáradtságot (19%), szexuális diszfunkciót (18%), szédülést (12-22%), hányást (19%), 11-15%), viszketés/száraz bőr (10%) és vizeletretenció. Míg a tolerancia a legtöbb mellékhatásra fejlődik, a székrekedés idővel nem javul, a laxáció javítására szolgáló profilaktikus intézkedésekre van szükség.

Opioid Endocrinopathy – Hatások, az Elnyomás, a Hypothalamopituitary–Mellékvese & –Gonád Tengely

az elmúlt évtizedben ópiátok okozta változások endokrin funkció, kifejezetten szexuális diszfunkció, valamint hypogonadismus, beszámoltak a férfiak, mind a nők intrathecalis, transzdermális vagy tartós kiadás orális ópiátok. Opioidok gátolja a kiadás a gonadotropin-releasing hormon (GnRH), valamint corticotrophin releasing hormont a hipotalamusz alacsonyabb a keringő szint luteinizáló hormon (LH), follikulus stimuláló hormon (FSH), adrenokortikotrop hormon (ACTH), valamint a béta-endorfin az agyalapi. Csökkent hipofízis trofikus hormonok elnyomják a kortizol, a tesztoszteron és az ösztrogén felszabadulását. Az androgén termelés erős gátlása az opioid beadása után gyorsan megtörténik, és bizonyos bizonyítékok vannak az androgének dózisfüggő csökkenésére, ami a legtöbb, tartós felszabadulású opioiddal kezelt beteget érinti. Hypogonadotrop hypogonadismus nyilvánul klinikailag férfiaknál csökkent libidó, merevedési zavar, csökkent szexuális izgalom és elégedettség, fáradtság, depresszió, hőhullámok és éjszakai izzadás. A nők amenorrhoeássá válnak, vagy anovulációs menstruációs ciklusok alakulnak ki, és nem sokkal a tartós hatású opioid fájdalomcsillapítókkal való kezelés megkezdése után csökkent libidóról számoltak be. Hormon kiegészítés tesztoszteron férfiaknál és ösztrogén és progesztin nőknél javítja a libidót. A meddőség a GnRH, az FSH és az LH alacsony szintjének egyik fő negatív egészségügyi következménye a nőknél. Anélkül, hogy a pulzáló felszabadulását GnRH, FSH és LH szekréció elülső agyalapi leáll, és van hiba a follikuláris fejlődés és az ovuláció. Az alacsony tesztoszteron egyéb kevésbé értékelt, de súlyos hatásai a csontritkulás, a fokozott törésveszély, az izomtömeg csökkenése, a megnövekedett zsírtömeg és a vérszegénység. Az opioid endokrinopátia szűrése javasolt az opioidokkal kezelt CNCP-s betegeknél, hogy lehetővé váljon a korai azonosítás és a kezelés.

légzésdepresszió & Opioid okozta halálesetek

a nem szándékos kábítószer-túladagolás halálozási aránya az USA-ban 124% – kal nőtt 1999 és 2007 között. Az opioidok nagyrészt felelősek voltak ezért a növekvő tendenciáért, és 2008-ban az összes vényköteles gyógyszer túladagolása okozta halálozás 73,8% – át tették ki, meghaladva a heroin és a kokain együttes okozta haláleseteket. Az Opioid túladagolások aránya 15-19 éves serdülőknél is nőtt 2000 és 2009 között, és részben azzal magyarázható, hogy ez idő alatt a halálozási arány 1,7-ről 3,3-ra nőtt 101 000-re. A növekedés a kábítószer-mérgezés egybeesett egy drámai növekedése receptet erős opioidok a CP-kezelések az 1990-es években. Opioid értékesítési emelkedett 1999-től 2010-ig, majd 2010-re ‘elég OPR adtak el gyógyít minden Amerikai felnőtt, 5 mg hidrokodon minden 4 h 1 hónap. Az opioid okozta halálesetek többsége a hidrokodon, az oxikodon és a metadon fokozott alkalmazásának tulajdonítható. A hosszú távú opioid-kezelésben részesülő és nem gyógyszeres kezelésben részesülő CP-s betegek az opioid-túladagolás kockázatának kitett két fő csoport. A CP populációban az opioiddal összefüggő halálesetek kockázata nő nagy dózisú opioid terápia, központi idegrendszeri depresszánsok egyidejű alkalmazása, alvási apnoe, elhízás, vényköteles opioid-visszaélés vagy kábítószer-visszaélés esetén. A becslések szerint a fájdalomban szenvedő betegek 20% – a kap opioidokat a >100 mg/nap MED (10% egyetlen gyógyszert felíró orvostól és 10% több szolgáltatótól), és az opioid túladagolással összefüggő halálesetek 80% – át teszik ki. A fennmaradó 80% – ban a betegek alacsonyabb dózisú opioidokat írnak fel (<100 mg/nap MED), és az összes vényköteles gyógyszer túladagolásának 20% – át teszik ki. Egy előírt maximális napi adag ≥100 mg MED társul egy korrigált kockázati arány (HR) a 7.18 (95% CI: 4.85–10.65), valamint egy 8.9-szeres a túladagolás mértéke (1.8% – os éves túladagolás mértéke), mint a <20 mg/nap az opioidok (0,2% – os éves túladagolás mértéke). A napi opioid dózis és a mortalitás között erős összefüggésről számoltak be. Az opioiddal összefüggő halálesetek szignifikáns növekedését még a közbenső dózisoknál (50-99 mg/nap MED) is észlelték, és a halálozási arány háromszorosára nőtt az átlagos napi 200 mg-os vagy annál nagyobb morfin-egyenérték (vagy: 2,88; 95% CI: 1, 79–4, 63) a <20 mg morfin vagy azzal egyenértékű napi dózisokhoz viszonyítva. Légzésdepresszió, az opioid terápia potenciálisan halálos szövődménye akkor fordul elő, ha a kezdeti dózisok túl magasak, az opioidokat túl gyorsan titrálják, vagy az opioidokat más gyógyszerekkel kombinálják, amelyek fokozhatják az opioid által kiváltott légzésdepressziót, például a benzodiazepineket. A legtöbb haláleset éjszaka történik, az alvás javítása helyett a hosszú hatású opioidok több káros hatást fejtenek ki az éjszaka folyamán. Az egyidejű gyógyszeres kezelés, különösen az éjszakai nyugtatók, az elhízás és az alvási apnoe növeli a kockázatot. Egy dózis-függő kapcsolat láttam között krónikus opioid használat, központi alvási apneas, valamint ataxic lélegzik, s ez a gyakoribb, a morfin dózis ekvivalens 200 mg-os vagy magasabb (VAGY: 15.4; p = .017). Mivel komorbid cardiovascularis, cerebrovascularis vagy légzőszervi betegségben szenvedő betegeknél nagyobb a légzésdepresszió kockázata, az opioidokat a lehető legkisebb adaggal kell kezdeni, és minden további dózisemelést szorosan ellenőrizni kell.

hirtelen halálesetek & Opioid indukálta Cardic toxicitás

a hirtelen halál potenciális probléma minden opioid esetében, különösen nagy adagokban és olyan gyógyszerekkel, amelyek meghosszabbítják a QTc intervallumot, például a metadon. A metadon esetében, ahol a halálozási Arány Arány aránytalanul magasabb, mint a vényköteles arány, a halálesetek növekedése részben tükrözi a metadon proaritmiás tulajdonságait. A metadon a késleltetett egyenirányító káliumion-csatorna (IKr) erős inhibitora, és fogékony egyénekben hosszan tartó QTc-intervallumot és torsades de pointes (TDP) – t okoz. A kockázat a TdP, majd hirtelen halál növeli a QTc >500 ms. A buprenorfin, valamint retard morfin is meghosszabbítja QTc, de jelentősen kevesebb, következményei pedig kevesebb, morbiditás szempontjából TdP, majd hirtelen szívhalál. Jelenlegi ajánlások a metadon felírása tartalmazza szűrés EKG, hogy azonosítsa azokat a QTc ≥450, ismételje meg az EKG 1 hónap évenként, vagy ha a dózis meghaladja a 100 mg/nap, felfüggesztik, vagy csökkenti a metadon adag, ha QTc ≥500 ms, korlátozva a gyógyszerek, amelyek rendelkeznek QTc meghosszabbítva tulajdonságok, vagy lassú a megszüntetése a metadon.

opioid visszaélés, visszaélés & káros használat

1994-ben a WHO lexikont dolgozott ki az alkoholra, a dohányra és más gyógyszerekre vonatkozó fogalmak meghatározására. Leírja: “a visszaélés (kábítószer, alkohol, vegyi, anyag vagy pszichoaktív anyag) a széles körben használt, de eltérő jelentésű kifejezések csoportja. A DSM-IIIR-ben a pszichoaktív anyaggal való visszaélést úgy definiálják, mint egy rosszindulatú Felhasználási mintát, amelyet …folyamatos használat jelez, annak ellenére, hogy tudomása van egy állandó vagy visszatérő társadalmi, foglalkozási, pszichológiai vagy fizikai problémáról, amelyet a használat (vagy a) által okozott vagy súlyosbított visszatérő használat olyan helyzetekben, amelyekben fizikailag veszélyes”. A “visszaélés”kifejezést néha tévesen használják bármilyen felhasználásra, különösen a tiltott kábítószerekre. Kétértelműsége miatt a kifejezést nem használják az ICD-10-ben; a káros használat és a veszélyes használat egyenértékű kifejezések. Más kontextusokban a visszaélés nem orvosi vagy nem engedélyezett felhasználási mintákra utal, a következményektől függetlenül. Így a WHO kábítószer-függőséggel foglalkozó szakértői bizottsága által 1969-ben közzétett meghatározás “tartós vagy szórványos túlzott kábítószer-használat, amely összeegyeztethetetlen vagy nem kapcsolódik az elfogadható orvosi gyakorlathoz”. Az ICD-10 szerinti káros felhasználás ” a pszichoaktív anyaghasználat mintája, amely egészségkárosodást okoz. A kár lehet fizikai (pl., hepatitisz a gyógyszerek beadása után) vagy mentális (pl. súlyos alkoholfogyasztás következtében fellépő depressziós epizódok). A káros használat általában, de nem mindig káros társadalmi következményekkel jár; a társadalmi következmények önmagukban azonban nem elegendőek a káros felhasználás diagnózisának igazolásához”. A kifejezés a “nem függő használat” helyett diagnosztikai kifejezést jelent. A veszélyes használat ” az anyaghasználat mintája, amely növeli a felhasználóra gyakorolt káros következmények kockázatát. Egyesek a fizikai és mentális egészségre korlátoznák a következményeket, mások szociális következményekkel is járnának. A káros felhasználással ellentétben a veszélyes olyan felhasználási mintákra utal, amelyek közegészségügyi jelentőséggel bírnak annak ellenére, hogy az egyes felhasználókban nincs jelenlegi rendellenesség.”A kifejezést jelenleg a WHO használja, de nem diagnosztikai kifejezés az ICD-10-ben. Az Amerikai Társadalom a Függőség a Gyógyszer, American Academy of Fájdalom Gyógyszer-Amerikai Fájdalom Társadalom define receptre kapható gyógyszerekkel való visszaélés, a “Használja a gyógyszeres kezelés (orvosi célra) egyéb, mint irányul, vagy jelezte, hogy szándékos vagy nem szándékos-e kárt eredményt, vagy nem”, valamint vényköteles szerekkel való visszaélés, mint a “Bármilyen használata illegális kábítószer, illetve a szándékos önálló alkalmazása a gyógyszereket nem orvosi célra, például megváltoztatja egy tudatállapot, például, hogy a magas”. A hosszú távú opioid-kezelésben részesülő CP-s betegeknél az Opioid-visszaélések aránya 5-26% – os volt. Az opioidhasználati rendellenesség a napi opioid terápiát kapó alapellátási mintában (n: 801) négyszer magasabb, mint az általános populációban (3, 8% vs 0, 9%). Vényköteles kábítószerrel való visszaélés a leggyorsabban növekvő kábítószer-probléma az USA-ban. A kábítószer-használatról és az egészségről (NSDUH) szóló 2002-2005-ös országos felmérésből származó adatok azt mutatták, hogy az USA-ban évente átlagosan 4,8% – UK (11,4 millió fő) 12 éves vagy annál idősebb, a megelőző 12 hónapban nem orvosilag vényköteles fájdalomcsillapítót alkalmazott. Körülbelül 5,2 millió ember az USA-ban jelentett vényköteles fájdalomcsillapítók nem orvosilag az előző hónapban, fel 4,7 millió 2005-ben. Az opioidokkal visszaélő betegek átlagos éves közvetlen egészségügyi költsége 8,7-szer magasabb, mint a nem bántalmazóké. A hidrokodon, az oxikodon és a metadon a leggyakrabban használt opioidok. A vényköteles kábítószerrel való visszaélés kockázati tényezői közé tartozik az anyaghasználati rendellenesség (Sud) családi története, börtönben töltött idő, szegény vidéki közösségekben élő, fiatalabb életkor, férfi nem, fehér faj, fájdalommal kapcsolatos funkcionális korlátozások, poszttraumás stressz rendellenesség vagy mentális betegség. Egy mentális betegség, rendellenesség (VAGY: 1.46; p = 0.005), valamint a függőség (VAGY: 2.34; p < 0.001), vagy közepesen erős predictors kábítószer-visszaélés/függőség. A mentális egészségügyi rendellenességek nagyobb számú “veszélyeztetett” populációt jelentenek a D/o (45,3%) mentális egészség magasabb prevalenciája miatt, mint a Sud (7,6%) a CNCP-ben. A CP-ben szenvedő betegek gyakran félrevezetik az orvosokat a tiltott kábítószer-használatról. Van egy erős társulás négy aberráns kábítószerrel kapcsolatos viselkedés (ADRB) a kábítószerrel való visszaélés és opioid függőség (vagy: 48.27; 13.63–171.04). A négy ADRBs: szedálja magát, opioidokat használ nem fájdalom miatt, növeli az adagot engedély nélkül, és úgy érezte, hogy ittas az opioidok használata során. Nagy napi dózisokkal (>120 mg/nap MED) történő kezelés, a vényköteles opioidok nagyobb napi adagolása és a rövid hatású schedule II gyógyszerek alkalmazása növeli az opioidokkal való visszaélés kockázatát. Ezen tényezők egyike sem jelent nagyobb kockázatot, de ha ugyanabban az egyénben több kockázati tényező is létezik, a kábítószerrel való visszaélés kockázata jelentősen megnő. Így a fájdalom beteg stabil dózisú opioidok, ellenőrzött körülmények között hiányában a genetikai vagy pszichoszociális tényezők nem nagyobb a kockázata. Másrészt, a beteg személyes vagy családi anamnézisében kábítószerrel való visszaélés, és együtt létező pszichoszociális kockázati tényezők fokozott kockázatnak vannak kitéve, különösen akkor, ha az opioid-kezelés strukturálatlan, és nem gondosan ellenőrizni. Az opioidokat kapó CP-betegek függőségének pontos diagnosztizálása összetett. Ugyanilyen kihívást jelent a fájdalommal és az opioid-visszaéléssel járó betegek kezelése. Még az idősebb betegeknél is aggodalomra ad okot a függőség, a visszaélés és az előírt opioidok félrevezetése.

nyilvánvaló, hogy az opioiddal összefüggő morbiditás és mortalitás növekvő tendenciájának megfékezése érdekében meg kell változtatni a felírási gyakorlatot. Szolgáltatók gondosan mérlegelnie kell a kockázattal jár, az opioid kezelés minden beteg, kerülje a gyakori adag nehézségnek, illetve nagy dózisú kezelés megszünteti opioid kezelés, ha a fájdalom, a funkció nem javítani, annak ellenére, hogy megfelelő tárgyalás. Az opioid-kezelés előtt és alatt minden beteget gondosan át kell szűrni és ellenőrizni kell, hogy nem történt-e visszaélés és visszaélés. A vényköteles gyógyszerek monitoring programjaiból és a biztosítási követelésekből származó adatokat-amennyiben rendelkezésre állnak-fel kell használni a visszaélések és visszaélések azonosítására és kezelésére. A legújabb bizonyítékok arra utalnak, hogy a Szolgáltató oktatása és a felírási gyakorlatok változásai az opioiddal összefüggő halálesetek csökkenésével járnak. Utah államban, a szolgáltatókat hat biztonságos opioid-felírási gyakorlaton oktatták: start alacsony, lassan, beszerzése alvás vizsgálatok minden beteg esetében a közepes, vagy magas dózisban, hosszú hatású opioid szerezze be Ekg a metadon adag emelése, illetve meghaladja az 50 mg/nap, kerülni aludni, segédeszközök, benzodiazepinek a opioidok, kerülje a hosszú hatású opioidok akut fájdalom, nevelése a betegek, illetve azok a családok, erről a kockázatokat. Ez az alapvető szolgáltatói oktatás az opioid vényköteles halálozási arány csökkenésével, valamint a Szolgáltató saját jelentésű felírási viselkedésének javulásával járt. A vényköteles opioidok okozta véletlen túladagolásos halálesetek számának 14% – os csökkenését mindössze 1 év alatt jelentették. 2007-ben a Washington (WA) munkavállalói kompenzációs rendszer bevezette a”sárga zászló”figyelmeztető adagot, és fájdalomcsillapítót kért a >120 mg/nap med hosszú hatású opioidokat kapó CNCP-betegeknél, és nem mutatott jelentős javulást a fájdalomban és a funkcióban. Ezen iránymutatások elfogadását követően az opioidokkal kezelt WA-munkavállalók száma, a hosszú hatású opioidok átlagos napi dózisa, valamint az opioid dózisok időveszteség-igénylőinek százaléka, ≥120 mg / nap Med 1999 óta először csökkent, abban az évben, amikor az opioidszabályokat WA-ban liberalizálták. A hosszú hatású DEA schedule II opioidok átlagos napi dózisának jelentős csökkenését (27%-kal), valamint a ≥120 mg/nap med adagban (35%-kal) dolgozók arányát a vényköteles opioidokkal összefüggő véletlen halálesetek számának 50% – os csökkenése követte (2009-2010 között) a sérült munkavállalók körében.