bevezetés

a Meniszális könnyek nagyon gyakoriak, és műtéti úton varrással vagy részleges vagy teljes meniszkektómiával kezelik őket. A meniscectomia után a tibiofemorális érintkezési terület csökken, ami a klinikai sympromshoz kapcsolódó magasabb érintkezési stresszhez és a tibiofemoralis osteoarthritis gyorsabb progressziójához vezet. A meniszkusz allograft transzplantáció mellett mesterséges implantátumokat fejlesztettek ki a meniszkusz helyettesítésére meniscectomia után.

AIM

megvizsgáltuk két mesterséges meniszkusz implantátum rövid és középtávú klinikai eredményeit és túlélését, amelyeket fiatal és középkorú betegek meniszkektómia utáni fájdalmának kezelésére használtak: a lehorgonyzott poliuretán lebomló Actifit® (2007-2013) és a nem lehorgonyzott polikarbonát – uretán nusurface® meniscal implantátumok (2011-2013).

a BETEGEK, MÓDSZEREK

hatvanhét Actifit ültettek 67 betegek átlagos életkora 30.5 év (12: 50), mint egy oldalsó meniszkusz csere, 24 esetben pedig mediális 43. Negyvenegy NUSurface-t ültettek be mediális meniszkuszpótlásként 35, 31-61 éves betegben a műtét során. A klinikai pontszámokat (KOOS, Lysholm, IKDC, VAS és EQ-5D) és az MRI-t műtét előtt, 1, 2 és 5 év (adott esetben) műtét után kapták. Komplikációkat és újbóli beavatkozásokat figyeltek meg, valamint az implantátum kumulatív túlélését.

eredmények

a tizenhét Actifitet átlagosan 22 hónap elteltével távolították el az MRI-n lévő implantátum tartós fájdalma és/vagy extrudálása miatt. Hármat teljes térd Artroplasztikává (tka) alakítottak át, 7-et meniszális allograft váltotta fel, 7-et pedig eltávolítottak. A kumulatív túlélés 63,6% volt 6 év alatt. Az Actifit in situ-ban szenvedő negyvenhat betegnél a preoperatív pontszámokhoz képest jelentősen javult az összes klinikai pontszám (p<0, 05), és elégedettek voltak az eredménnyel. A NUSurface csoportban a 41 beültetett menisci közül 19-et 2-26 hónapos követés után távolítottak el. Hibák okai voltak radiális szakadás vagy törés a meniszkusz 7 esetben, ficam, vagy anélkül szakadás 4, synovitis, valamint hydrops 2 esetleg kapcsolódó ízületi reakció polimer részecskék, mediális nyomás által okozott túl nagy méret, 3, illetve a tartós fájdalom vagy OA evolúció 3. 5 betegnél az implantátumot ugyanolyan típusú mesterséges meniszkusz váltotta fel, sikertelenül 3-ban. Ezen kívül 32 betegben fordult elő szövődmény, köztük gyulladás, folyadékgyülem és nyikorgás. Mindazonáltal A KOOS, az ikdc és a vas a fájdalom tekintetében jelentősen javult a műtét utáni 12 hónapban (p<0, 001).

a meniscectomia után a mesterséges meniszkuszpótlás rövid távú klinikai értékelése a fájdalom és a térdfunkció kezdeti javulását mutatta. Azonban mind a lehorgonyzott lebomló poliuretán meniszális implantátum csoportban, mint a nem rögzített polikarbonát-uretán implantátum csoportban, a rövid távú meghibásodások száma magas volt, és fontos morbiditással társult. A kemény, nem lebomló polikarbonát-uretán meniszális implantátum 7 esetben szakadt vagy kopott 2 éven belül. Három betegnél szinoviális reakciók valószínűleg kapcsolatos részecskék törmelék. Összefoglalva, a jelenleg rendelkezésre álló mesterséges meniszális transzplantációk túl magas rövid távú kudarc aránya, amelyet széles körű klinikai használat mellett kell támogatni.