Az 1990-es években, Keith stanovich reading Pioneer és kollégái több tucat olvasási tanulmányt készítettek a kognitív képességek, a szókincs, a tényszerű ismeretek, valamint bizonyos fikciós és nem irodalmi szerzők közötti kapcsolat felmérésére. A szerző felismerési tesztjét (ART) használták, amely az olvasási készség erős előrejelzője. Stanovich elmondta, hogy a tanulmányok átlagos eredménye az volt, hogy a lelkes olvasók a művészet által mérve körülbelül 50 százalékkal nagyobb szókincset és 50 százalékkal több tényalapú tudást szereztek.
Az olvasás mind előre jelzi, mind hozzájárul ezekhez a készségekhez-mondja Donald Bolger, a Marylandi Egyetem Emberi Fejlesztési professzora, aki azt vizsgálja, hogy az agy hogyan tanul olvasni. “Olyan, mint egy hógolyó hatása” – mondja mentális fogselyem. “Minél jobban olvasol, annál több szót tanulsz. Minél több szót tanulsz, annál jobb vagy az olvasásban és a megértésben—különösen olyan dolgokban, amelyek kívül esnek a szakértelmeden.”
4. AZ OLVASÁS FOKOZZA AZ EMPÁTIÁT.
iStock
A 2013-as tanulmány szerint, egy csoport önkéntes vagy olvasott irodalmi fikció (mint például a “Corrie” által Alice Munro), népszerű regény (például a “Space Jockey” Robert Heinlein), szépirodalmi (mint például a “Hogy a Burgonya Megváltoztatta a Világot” Charles Mann), vagy semmi. Öt kísérlet során azok, akik irodalmi fikciót olvasnak, jobban teljesítettek olyan feladatokon, mint például a karakterek működésének előrejelzése és az arckifejezésekben kódolt érzelmek azonosítása. Ezek arra utalnak, hogy képesek megérteni mások mentális állapotát, amelyet a tudósok az elme elméletének neveznek.
“Ha nem lépünk kapcsolatba a karakter, aki árnyalt, kiszámíthatatlan, ezért nehéz megérteni, akkor azt hiszem, sokkal valószínűbb, hogy a megközelítés az emberek a valós világ egy érdek, valamint az alázat szükséges foglalkozó komplex egyének, a” tanulmány vezető szerzője David Kidd, a posztdoktori ösztöndíjas a Harvard egyetemen az Oktatás, mondja Mentális Fogselymet.
5. AZ OLVASÁS NÖVELI A KREATIVITÁST ÉS A RUGALMASSÁGOT.
“a valódi életünkben gyakran érezzük magunkat mintha döntést kell hoznunk, ezért bezárjuk az elménket olyan információkhoz, amelyek végül segíthetnek nekünk” – mondja Maja djikic, a Torontói Egyetem pszichológusa. “Amikor fikciót olvasunk, gyakoroljuk, hogy nyitva tartsuk az elménket, mert megengedhetjük magunknak a bizonytalanságot.”
Djikic erre a következtetésre jutott, miután tanulmányt készített, amelyben 100 embert rendeltek el egy kitalált történet vagy egy nem irodalmi esszé olvasására. A résztvevők ezután kérdőíveket töltöttek ki, hogy felmérjék a kognitív lezárás szintjét, ami azt jelenti, hogy gyorsan le kell zárni a következtetést, és el kell kerülni a kétértelműséget a döntéshozatali folyamatban. A fikciós olvasók rugalmasabbak és kreatívabbak voltak, mint az esszéolvasók—és ez a hatás volt a legerősebb azok számára, akik rendszeresen olvasnak.
Leave a Reply