Ézsaiás könyve
Ézsaiás könyve, Isaias, az Ószövetség egyik fő prófétai írása. A felírás szerint Ézsaiás Ámoz fia, könyve pedig “Ézsaiás látomása”. . . júdáról és Jeruzsálemről Uzziás, Jótám, Akház És Ezékiás, Júda királyai idejében.”Az 6:1 szerint Ézsaiás megkapta a hívását” abban az évben, amikor Uzziah király meghalt ” (KR.e. 742), és legutóbbi feljegyzett tevékenysége i. e. 701-ben kelt. Ehhez az időszakhoz azonban csak az 1-39. fejezetet lehet hozzárendelni. A 40-66. fejezet sokkal később származik, ezért Deutero-Ézsaiás (második Ézsaiás) néven ismert. Néha további különbséget tesznek a Deutero-Ézsaiás (40-55.fejezet) és a Trito-Ézsaiás (56-66. fejezet) között.
az 1-39. fejezetek Ésaiás számos mondásából és jelentéséből állnak, valamint a prófétáról szóló számos elbeszélésből, amelyeket tanítványainak tulajdonítanak. A könyv növekedése (1-39) fokozatos folyamat volt, végső formája talán az ie 5.század végén, az anyagok elrendezésével és a késői kiegészítésekkel javasolt dátum. A könyv hosszadalmas és bonyolult irodalomtörténete ellenére azonban Ézsaiás üzenete egyértelműen felismerhető. Nagy hatással volt rá a jeruzsálemi kultusz, és Jahve magasztos nézete a Sioni hagyományokban tükröződik az üzenetében. Meg volt győződve arról, hogy csak a Jahve iránti megingathatatlan bizalom, nem pedig a politikai vagy katonai szövetségek, képes megvédeni Júdát és Jeruzsálemet ellenségeik—különösen ebben az időszakban az asszírok-közeledésétől. Felszólított Jahve szuverenitásának elismerésére, és szenvedélyesen elítélte mindazt, ami Jahve céljaival szemben működött vagy elhomályosította—a társadalmi igazságtalanságoktól az értelmetlen kultikus megfigyelésekig. Bár Ésaiás kimondta Jahve ítéletét Júdára és Jeruzsálemre hűtlenségük miatt, új jövőt jelentett be azok számára is, akik az Úrra támaszkodtak.
Deutero-Ézsaiás (40-55), amely az orákulumok, dalok és diskurzusok gyűjteményéből áll, a babiloni száműzetésből származik (KR.E. 6. század). A névtelen próféta száműzetésben van, és várja népének megszabadulását. Megjövendölték Babilon elpusztítását, és megígérték a száműzöttek hazájukba való visszatérését. Az Úr szolgája énekei Deutero-Ézsaiásban (42:1-4; 49:1-6; 50:4-9; 52:13-53:12) animált vitákat váltott ki a tudósok között, de a dalokban tükröződő ötletek azt sugallják, hogy a király ideológiájának hatására írták őket—a felkentet, aki igazságos uralma révén hatalma volt arra, hogy befolyásolja népének megszabadulását.
Trito-Ézsaiás (56-66), amely egy még későbbi időszakból származik, Palesztin nézőpontot tükröz, az utóbbi fejezetek különösen a helyreállított közösség kultikus aggodalmaira irányulnak. Az anyagok sokfélesége ezekben a fejezetekben több szerzőségre utal. Nem ismert, hogy a három “Isaiah” hogyan jött össze.
Leave a Reply